Az igenév igéből képzett olyan főnév, melléknév vagy határozószó, amelynek igei sajátosságai vannak. Azok a szavak, amiket igékből hoztunk létre úgy, hogy az igékhez kapcsoltunk valamilyen képzőt.
Az igenevek nem igék, csak igékből képezzük őket, de nincs igére jellemző tulajdonságuk. Az igenevek szófaja az igék és a névszók között helyezkedik el.


Az igeneveknek három fajtáját különböztetjük meg:

Főnévi igenév: Az igéből -ni képzővel alkotott szó. Főnévi tulajdonságai vannak, igéből származnak, és megmaradnak az igei tulajdonságai is.
pl.: adni, kapni, hozni, vinni stb.

Melléknévi igenév: Igéből -ó, -ő, -t, -tt, vagy -andó, -endő képzővel létrehozott szó, ami úgy viselkedik a mondatban, mintha melléknév lenne. A melléknévi igenév mindig valamilyen tulajdonságot vagy állapotot fejez ki, ahogy a melléknevek. Az ige és a melléknév között elhelyezkedő köztes szófaj.
pl.: néző, csúszó, olvasott (könyv) stb.

Határozói igenév: Ha egy igéhez hozzátesszük a -va, -ve, -ván, -vén képzőt, akkor határozói igenevet kapunk. Átmenetet képeznek az igék és a határozószók között. Igéből képezzük őket, tehát alakjuk még az igére hasonlít, de határozói tulajdonságaik vannak, mert a cselekvés körülményeit fejezik ki.
pl.: sírva, dalolva, vasalva, számolva stb.